MISSZIÓ
Az Erzsébetvárosi Piacok társadalmi misszióval rendelkező kivett intézmények, amelynek fő gazdasági tevékenységét a Vásárcsarnok és ehhez kapcsolódó szolgáltatások alkotják.
VÍZIÓNK egy olyan közösség megalkotása, aminek alapja a lakossági szféra erősítése és a fenntarthatóságának ápolása. A Vásárcsarnokokban való vásárlás alapvető morális szinten kell működjön ahhoz, hogy megtartsuk az egyedi épített értékeket. Célunk, hogy ne csak üres és kihasználatlan piactereket találjunk a városban, hanem nyüzsgő és élő közeggel.
MEGJELENÉSEK
„A műemléki értékek megőrzése mellett a megújítás legfőbb értéke, hogy visszaköltözött bele az eredeti csarnok hangulat. De még nem is piac, nem is vásárcsarnok igazán, mert, hogy a szó valódi tartalommal, a tér pedig vevőkkel és eladókkal teljen meg, nos, ahhoz az önkormányzatnak át kéne strukturálnia a bérleti díjakat. A kevesebb többet hozhat. A helyszín tökéletes – Pali bácsi töltött káposztája pedig jobb, mint otthon.”
Fotó: Borsos Mátyás / Kunyhó Építésziroda
A vásárcsarnok több mint hétezer négyzetméteres belső tere nemcsak szerkezetében, hanem hangulatában is megújult, tiszta, átlátható, világos, nem érződik rajta az a nyomasztó káosz, ami sok régi és elhanyagolt piac jellemzője. A munkák során ugyanis a Klauzál Csarnok középső részén őstermelői pultokat alakítottak ki, ezek miatt pedig jóval több lett a hely, ráadásul az is láthatóvá vált, milyen hatalmas légtérrel rendelkezik az épület. A tartalmi megújulást jelzi, hogy az őstermelői pultokon rendszeresen rendeznek különféle vásárokat, mint például a különleges Antik Placcot. A vasárnaponként megrendezett régiség- és designvására budapestiek, a turisták és a fővárosban élő külföldiek körében is népszerű,ami jó példája annak, hogy a felújítással járó átalakítás valóban együtt járta funkciók kibővítésével.
Fotó: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont
A korabeli kiviteli terveket Klunzinger Pál készítette a mérnöki hivatal részéről. Az alapkoncepció tervezője ma már név szerint ismeretlen. A fő acél és öntöttvas szerkezeteket, árudákat a Schlick és Wagner féle cég gyártotta. A csarnok a Klauzál tér és az Akácfa utca között épült fel, a tér felől egy udvaron keresztül megközelíthetően, ahol lakások létesültek, melynek béréből a deficites csarnok jövedelmezőségét lehetett javítani. A Klauzál téri csarnok különlegesség a többi budapesti csarnok között, mégpedig a shed tetős szerkezet szép kialakítása — annak kellemes fényviszonyaival — valamint a korai vas- és acélszerkezetekre jellemző archaikus formai megjelenése miatt.
Fotó: Borsos Mátyás / Kunyhó Építésziroda
Emlékezetes Alfonzó-sztori:
Alfonzó ugyanis fiatalon, a Garay téri Piacon, apja üzletében dolgozott, nehéz fizikai munkát végzett, a legnehezebb csomagokat neki kellett emelgetnie. Alfonzó szerette ezt a világot, mindig elérzékenyülten beszélt a Garay térről és környékéről. Kellér Dezső egyszer meg is jegyezte a lírai emlékezéseit hallgatva: — Józsi, Arany János sem tudott ilyen áhítattal beszélni Szalontárói, mint te a Garay téri Piacról.
„…a piacon át törsz utat magadnak, s ha sikerül átnyomulnod a használt ruhát-cipőt, kosarakat s egyebeket árusítók sűrűjén, meg¬csapja orrodat a hordóskáposzta és a forró lángos illata. — Virágot vegyen aranyoskám! — nyúl feléd egy barna kéz, de te zöldpaprikát akarsz és beállsz egy hosszú sorba. Elégedetten fedezed fel, hogy jó helyre álltál, merő véletlenségből, mert paprika, hagyma és tojás is van ugyanannál a standosnál, így egy sorbaállás¬sal megúszod az egészet. Megnyugodva engeded át magad a „piac” élvezetének.”
Fotó: Aa. Vv. / Fortepan
Emlékezetes Alfonzó-sztori:
Alfonzó ugyanis fiatalon, a Garay téri Piacon, apja üzletében dolgozott, nehéz fizikai munkát végzett, a legnehezebb csomagokat neki kellett emelgetnie. Alfonzó szerette ezt a világot, mindig elérzékenyülten beszélt a Garay térről és környékéről. Kellér Dezső egyszer meg is jegyezte a lírai emlékezéseit hallgatva: — Józsi, Arany János sem tudott ilyen áhítattal beszélni Szalontárói, mint te a Garay téri Piacról.
„…a piacon át törsz utat magadnak, s ha sikerül átnyomulnod a használt ruhát-cipőt, kosarakat s egyebeket árusítók sűrűjén, meg¬csapja orrodat a hordóskáposzta és a forró lángos illata. — Virágot vegyen aranyoskám! — nyúl feléd egy barna kéz, de te zöldpaprikát akarsz és beállsz egy hosszú sorba. Elégedetten fedezed fel, hogy jó helyre álltál, merő véletlenségből, mert paprika, hagyma és tojás is van ugyanannál a standosnál, így egy sorbaállás¬sal megúszod az egészet. Megnyugodva engeded át magad a „piac” élvezetének.”
Fotó: Szujó Anna